Effie trinket 5.rész

Június 15. Hétfő.

Az utóbbi két napban teljesen magamba fordultam. Feketébe járok, nem beszélek senkivel, és ünnepélyesen elajándékoztam a kiskacsámat. Ha végeztem a szomorkodással, visszakérem.
De ma újra boldog vagyok! Kitaláltam, mit fogok csinálni a nyár további részében. 
Elkövetem ugyanis a Padlizsán- hadműveletet. Avagy bosszúhadjáratot indítok Aaron ellen. 

Előkapok egy fekete bársonykötésű füzetet, és felírom bele szép dőlt betűkkel:
Padlizsán hadművelet.
1. pont: bejutni Aaron szobájába. 
2. pont: Aaron szobájában randalírozni és mindent tönkretenni.
3. pont: Jelet hagyni, és visszamászni. 
Asszem, tudom is, hogy hogyan fogom csinálni. Úgy tudom, hogy Aaronék egész éjszakára, és  A holnapi napra elmennek családi programra. 
Kiülök az ablak elé, és bámulom az ajtót. Próbálok tippelni, hogy mikor indulnak. 
épp ott tartok, hogy egy óra múlva indulnak,szóval inkább lemegyek vacsorázni, mikor kilépnek az ajtón.
Várok, amíg elindulnak, majd életbe lép az első pont.
Egy létrát támasztok az ablakomhoz, és lemászok. Majd átcipelem Aaron ablakához, és felmászok. Az egyik hajtűmmel kinyitom az ablakot, majd bemászok. Szupi, már itt is vagyok, nem volt valami nehéz.
És akkor most életbe lép a második pont. Mivel senki nem maradt a házban ( úgy értem, a nyekergő komornyik is elment), Nem fogja senki meghallani, amit csinálok. 
Előveszem a hátizsákomat. Kinyitom, és megnézem mi van benne
- Egy szép nagy köteg parlagfű ( Aaron allergiás rá, és megmondom őszintén, nagyon sok idő összeszedegetni azt a sok parlagfüvet. )
- Egy lila festékszóró ( nem kell mondani, miért) 
Egy olló ( a mindent tönkretevéshez kell. )
Na, jó. a parlagfűcsokrot szétszedem, és egyenletesen elterítem az ágyában a takaró alatt. 
Most jön a kedvenc részem: Kiveszem a ruháit, és lila színűre festem őket. Ez kicsit sok idő, de megéri. Aztán a nadrágok alját levágom, és mindből miniszoknya lesz. 
Aztán az összes bútorra lila mintákat festek, majd a cipőm talpát is befújom vele, és táncolni kezdek a fehér szőnyegen. 
Majd, mint aki jól végezte dolgát, visszamászok a szobámba.
Felhúzom a létrát. és a szobám falának támasztom. Még szükségem lesz rá.
Azonnal elkezdem tervezgetni a második számú behatolási tervet. De egy hadművelet nem maradhat név nélkül. Szóval előtte azt fundálom ki. Kelkáposzta. Igen, ez jó lesz.
Szóval, a kelkáposzta hadművelet a következő:
1.pont: behatolás
2.pont. Aaron személyes holmijainak megrohamozása
3.pont Távozás.
Jól el fogok szórakozni.  

Effie Trinket 4.rész

Aaron tegnap este még felhívott,hogy ma átjön. Szépen megkért, hogy lehetőleg ne öltözzek ki úgy, mint aki a bálba készül. Ez mondjuk egy kicsit szíven ütött, mert már kiválasztottam a nagyestélyimet, amiben úgy festettem volna, mint egy giga nagy vattacukor. Fenébe is! Maradok a neonpink és lila miniruhánál.
Szerintem ez nem számít kiöltözésnek. Ne már, olyan szipi-szupin néztem volna ki abban a ruhában! Fene. na, jó meg kell csinálnom a Kifejezetten Nem Báli sminkemet.

 Egyáltalán nem báli, tökély. Éljek én, és a végtelen fantáziám. ÉÉÉÉÉS most már csak ülnöm és várnom kell. Nehéz menet lesz, de menni fog. De amint leülök, csöngetnek. lerobogok a lépcsőn. 

Kinyitom az ajtót, de amikor látom, hogy a postás az, a lelkivilágom összeomlik. 

Megsemmisülten veszem át a levelet, és becsukom az ajtót. nekem van címezve. Felbontom, és megnézem mi van benne.

Kedves Effie!

Igazán nem akarom elrontani a hangulatodat, de az a helyzet, hogy van barátnőm. 

Aki sokkal szebb mint te. És azt a gusztustalan lila színt se szereti.
Csak ennyit akartam közölni veled, isten áldjon.

Aaron. 

 

Hogy miiiiiiiiiiiiiii? Ezt  miért nem kötötte az orromra, mikor átmentem hozzá, he? Rettentő parasztiasan beszélek, de ez most kit érdekel!

- Disznó! Disznó! Sertés! Malac! Több szinonímát a disznóra nem tudok!- kiáltom, és felrohanok az emeletre. 

Na jó, a hirtelen hangulatváltozáshoz új ruha, smink, és frizura dukál. Hátha attól lenyugszom kicsit. 

Felveszek egy fekete magassarkút, egy fekete harisnyát ( nyár közepe/eleje van, tudom), egy fekete miniruhát, egy fekete blézert, és csinálok magamnak egy fekete sminket. Egész eddig gombóc volt a torkomban, de most kitör belőlem a bőgés. A sminkem egy perc alatt tönkremegy, és fekete csíkokban folyik le az arcomon .

A tenyerem aljával próbálom letörölni, de ebből csak az lesz, hogy a tenyerem és az arcom is fekete lesz. 

- Hogy lehet valaki ekkora barom?- kérdezem magamtól.- És én hogy lehettem ekkora barom?

előveszek egy kis papírt, és írni kezdek:

 

Kedves Aaron.

Miért?

Ennyit akartam közölni veled, rohadj meg ott, ahol vagy.

Effie

 

Hah.

Effie Trinket 3.rész

Június 12. péntek

Még mindig a felhőkben járok az Aarontól kapott csóktól. Megbeszéltem Aaronnal, hogy ma is találkozunk. Ma nálam. Húúú, nagyon izgulok, de már nem annyira mint tegnap. Ma legalább nem kell elviselnem a nyekergő komornyikot. Már ki is készítettem a kedvenc lila magassarkúm, a lila ruhám, és most éppen a lila körömlakkomat szárítgatom. Remélem, Aaron hoz nekem valamit... 
Még csak egy óra van, és Aaron elvileg négyre jön. 

Nem bírom tovább. Felpattanok, becsapom a kis könyvet, és kitárt karral pörögni kezdek. Egyrészt, mert szárítgatom a körmeimet, másrészt, mert olyan szipi-szupin érzem magam, hogy mindjárt kiugrok a bőrömből. Bár, mondjuk az arcbőrömtől nehezen válnék meg. Ma olyan sokat küszködtem a sminkemmel...
A körmöm megszárad, és végre felvehetem a lila ruhám.                                                             

Imádom ezt a ruhát. Gyönyörű. Leülök, és az órára pillantok. Még mindig csak fél kettő. Mi a fenét kezdjek magammal? Lemegyek a konyhába. Belenézek a hűtőbe. Azt hittem, van itthon valami kaja, de tévedtem. Semmi olyan nincs, amit én meg Aaron elfogyaszthatnánk kettesben.  Kirohanok az utcára teljes gálában, és a cukrászda felé veszem az irányt. Hál' istennek itt a Kapitóliumban teljesen természetes, hogy nagyestélyiben rohangászok az utcán. A cukrászdában nagy a sor, de ezzel is csak telik az idő. Mire rám kerül a sor, már elmúlik fél három. Rendelek egy lila bevonatú csokitortát, és ugyanúgy, nagyestélyiben vágtázok haza, egy nagy doboz  társaságában. Amint hazaérek, bevágom a hűtőbe. Felmegyek az emeletre. Megnézem az időt, még mindig csak három óra. Nem tudok mást tenni, fel kell hívnom Aaront. Fel is veszi a nyekergő komornyik. Én meg majdnem beleordítok a telefonba, hogy " Maga csak ne nyekeregjen itt nekem! Aaronnal szeretnék beszélni!"

De ehelyett csak közlöm vele, hogy kivel akarok dumálni. Elmondom, hogy Aaron hivatalos hozzám négyre.

Erre elnyekergi, hogy Aaron már teljes díszbe vágta magát, és tűkön ül, hogy elindulhasson. 

megkérem, hogy küldje át, és egy perc múlva már ott is van Aaron az ajtómban. Én engedem be. 

- Szia, Effie!- köszön.

- Szia, Aaron!- mondom, és egy puszit nyomok az arcára. 

Betessékelem.

- A szobámat akarod először megnézni, vagy kajálnál valamit?- kérdezem.

- A szobádra kíváncsi vagyok.

Felmegyünk, és bemegyünk a szobámba. 

- Na milyen?-kérdezem.

- A bútorok jók...- mondja- de nekem egy kicsit túl magenta. 

Leül a kanapémra. Belesüpped, és nekiáll vigyorogni.

- A kanapéd viszont oltáríííííí!- mondja.

Egy kis idő után lemegyünk a konyhába. ahol Aaron hálát ad az égnek, hogy a konyha fala nem magenta. 

kiveszem a tortát a hűtőből, és gyorsan felvágom. 

A belseje tele van csokival. 

- Öhm...- kezdi bátortalanul Aaron- megkockáztathatom, hogy megkérdezzem: Te sütötted?

- Nem én csináltam... bárcsak úgy lenne...- mondom.

Odaadok neki egy szelet tortát. Enni kezdünk. Ő egy szempillantás alatt betolja a tortát, és meg azzal bajlódom, hogy ne legyen csokis a rúzsom. Mire végzek a tortámmal, akárhogy is igyekeztem, lesz egy csokifolt a számon. 

- Effie, csokis a szád...- kezdi Aaron.

- Ne mondd...- mondom letörten. 

- Várjál, segítek.- mondja, áthajol az asztalon, és megcsókol. 

-Jobb?- kérdezi.

- Sokkal.- mondom. Most már azt lehet hinni, hogy ő is leette magát, nem csak én.

Effie Trinket 2.rész

Megigazítom a ruhám, és elindulok. Ki a kertbe, ki az utcára, majd át Aaronék házához. Nagy levegőt veszek, és bekopogok. úgy tudom, csak Aaron van itthon. Aaronék komornyikja nyit ajtót.( mert nekik ilyenük is van!)

- Jó napot, Trinket kisasszony!

- Aaron Bankshez jöttem!- hadarom gyorsan.

- Erre tessék.- nyekereg a komornyik, majd elkezdi mutatni az utat.

Hirtelen beugrik egy emlék: egyszer már beszéltem Aaronnal. Én hétéves voltam, ő meg nyolc. A játszótéren találkoztunk, és valamiért dumálni kezdtünk mindenféle kisgyerekes hülyeségről. Állatkákról, meg arról, hogy kinek mit dolgozik az apukája. 

A komornyik megszólal, ezzel felriaszt a gondolatmenetemből:

- Ez itt Aaron úrfi szobája!- mondja, és széttárja a kezét egy nagy aranyozott mahagóniajtó előtt.

- Köszönöm!- mondom. Lesétál a lépcsőn, és elfoglalja a megszokott helyét az aulában. 

Bekopogok.

- Gyere be!- üvölt ki Aaron. 

Félve benyitok. Aaron még a szokottnál is helyesebb.

- Heló, Aaron...- kezdem.

- Szia, Effie! Mit akarsz?

- Hááát...

-Amíg ezt eldöntöd, akár le is ülhetsz!- mutat Aaron egy bársonyszékre az ő széke közvetlen közelében. 

Leülök, és a megfogalmazáson gondolkozok.

- Mizu, Effie? Tök rég nem találkoztunk.

- Tudom...- nem igazán tudom összeszedni magam.

- Megváltoztál...- mondja- Tetszik a séród.

- Köszi...- mondom. Majd kifújom a levegőt. Én vagyok a legjobb fogalmazó.

- Aaron- kezdem.- Már kicsi korom óta...Nagyon...

- Én aztán tudok várni...- mondja Aaron. Nem sértően, csak viccelődik. Ezért is bírom.

- Nagyon tetszel nekem.- mondja Aaron. Nem én, hanem ő.

- Úgy érted?..- kérdezem

- Persze, hogy úgy értem!- mondja mosolyogva. 

Majd feláll a székéből, odahajol az arcomhoz, és megcsókol. Megölelem. Amikor eltávolodik egymástól az arcunk, megszólal:

- Csodás lány vagy, Effie.

- Te pedig csodás fiú.- mondom, és újra megcsókolom. 

Effie Trinket 1.rész

Június 11. csütörtök

Kicsit gáz, hogy tizennégy évesen naplót írok, nem? Hát, szerintem egy kicsit ciki. Na de mindegy, mert teljesen rákattantam az írásra. Szülinapomra kaptam ezt a naplót anyukámtól. Nem igazán tudom, hogy kell az ilyet megkezdeni. A legjobb lesz, ha mindent leírok magamról:
A nevem Effie Sally Trinket.
Tizennégy éves vagyok.
A kapitóliumban élek, ami szerintem tök szupi hely.
A kedvenc színeim az arany és a magenta.
Imádom a magassarkúkat: az otthoni papucsomnak is tíz centis sarka van.
Van egy csomó barátnőm: Seniba, Clarissa, Maryien, Lilia, Sibyll, és még sokan...
Az álmom, hogy vagy divattervező, vagy pedig kísérő legyek a Viadalon. Eszméletlenül kíváncsi vagyok a Kapitóliumon kívüli körzetekre. Főleg a tizenkettedikre. A magántanárom régebben azt mondta, hogy ott szenet bányásznak. Gusztustalan lehet, annyi szent. 
Van egy kiskacsám, Nadin. A kedvenc kapitóliumi balett-táncosomról kapta a nevét.
Van egy titkom, amit még senkinek se mondtam: szerelmes vagyok Aaron Banks-be, a szomszédba. Nagyon gazdagok, de Aaron nem vet meg senkit. Barátkozós típus. Csak velem nem sikerült még szóba elegyednie...

Becsukom a kis könyvet. Felállok az íróasztalomtól, és elmegyek a gardróbomig. Kinyitom, az ajtaja tükrös belül. Megnézem a sminkem, a hajam, a ruhám. Tökéletes. A világos rózsaszín smink jól illik a szőke hajamhoz rózsaszín melírcsíkokkal. A ruhám pedig egyszerűen maga a tökély. Anyámé volt régen, de én kisajátítottam. Egy Viadali stylist tervezte neki: Rózsaszín, és magenta rózsák vannak rajta. Rajtam van a kedvenc tűsarkúm: lila, és a sarka húsz centi. Becsukom a gardróbot, és leülök a kanapémra, és a hátamra fekszem. felhúzom a lábam, és eszeveszetten gondolkozni kezdek, hogy mi a fenét kezdjek magammal. Sorra veszem az eshetőségeket:
Sminkelni: nem... ma már sminkeltem vagy ötször.
Olvasni: ma nincs hozzá kedvem.
Naplót írni: na de kérem! előbb írtam.
Elmenni vásárolni: nem... megmozdulni sincs kedvem.
Hirtelen eszembe jut. Megvan, mit fogok csinálni.
Felülök, kifújom a levegőt. Nem fogom elrontani. Átmegyek Aaronhoz, és elmondom neki, hogy érzek iránta.